155/2016. (VI. 13.) Kormány rendelet és az Magyar Mérnök Kamara általi kiadott szabályzata alapján 300 m2 hasznos alapterület alatt nem kötelező épületgépészeti kiviteli tervet készíteni. Ennek ellenére felelőtlenségnek (öngólnak) tartom, amikor a beruházó nem készíttet ilyet és a legtöbb esetben ismeretlen gépész kivitelezőre bízza az épület gépészeti rendszerének szerelését. Napjainkban a gépészeti rendszerek növekvő jelentőséggel, növekvő műszaki tartalommal – ezzel együtt jelentős beruházási költséggel bírnak. Ki az, aki inkább „spórol” párszázezres gépészeti tervezésen, majd többmilliós megrendelést ad - sokszor ismeretlen szerelőnek - egy ismeretlen, így számon nem kérhető vállalásra? (Miközben képesek vagyunk neten párezres műszaki alkatrészeket mindenféle összehasonlítás és árellenőrzés alá vonni…)
Szerencsére nagyobb hányad a szabályozás ellenére készíttet gépészeti kiviteli tervet. (Az előírások természetesen lehetőséget adnak erre!) De vajon az elkészített kiviteli tervdokumentáció jó? Gazdaságos, fenntartható és valóban megtérülő megoldásokat tartalmaz? Biztosan tükrözi a megrendelő elvárásait? Egy műszaki igényt többféle módon ki lehet elégíteni - a megbízott tervező biztosan a legjobb utat választotta a feladat megoldására?
A közelmúltban sajnos kórházban jártunk a kislányommal. Néhány óra alatt öt (!) orvos vizsgálta meg és együttesen alkottak diagnózist és együttesen állapították meg a gyógykezelés módját. Milyen jó lenne, ha egy családi ház gépészeti terveire öt – egymástól független – épületgépész mérnök lenne hatással!
Sajnos a tervezési folyamatban inkább más érdekek tapasztalhatók – természetesen a mérnök kollégák jószándéka mellett -, hisz ők elsősorban a biztonságos működésre törekednek és ezek miatt inkább túlméretezik a rendszert. Ez teljesen általános! Minél összetettebb, minél nagyobb egy rendszer – a felesleges kütyük, a túlméretezett felületek vagy berendezések mérete, száma hatványozottan növekszik! Ezzel együtt természetesen a beruházási költségek is! Hangsúlyozom, hogy nem feltétlen rossz a terv, csupán a „biztonsági szorzó faktorok” magasabbak a kelleténél.
Az elkészült kiviteli terveket lehet pályáztatni. Logikus, hogy a kivitelezőnek sem célja az optimalizálás: minél nagyobb a műszaki tartalom, annál nagyobb a vállalási ár, annál nagyobb az árrés tömeg és a haszon. Miért akarná a kivitelező saját felelősségére (!) „lecsupaszítani” a gépészeti terveket?
A gépészeti kivitelezés – függetlenül az építés tárgyától és volumenétől – kizárólag felelős műszaki vezető irányítása mellett folytatható. A felelős műszaki vezető jogilag a kivitelezőhöz kötődik, sok esetben saját alkalmazottja, így a fentiek miatt ő sem érdekelt a műszaki tartalom csökkentésében.
Műszaki ellenőrzés akkor kötelező, ha nem generál kivitelezővel szerződik az építtető. A műszaki ellenőr jogilag az építtetőhöz kötődik, az ő érdekeit képviseli. Azonban a műszaki ellenőr fő feladatai a kivitelezési folyamat segítése, a szabványok, szerződések és kiviteli tervek betartása és nem pedig annak az áttervezése!
Csakis a megrendelőé, beruházóé!!!
Nem egyszer hívtak rosszul működő fűtési rendszerekhez hibák feltárása, keresése és szakvéleményezés végett. Itt már a tervezésen felül egyéb kivitelezési problémák is közre játszhatnak, így nehezebb a helyzet. Nehezebb a hiba feltárás és még nehezebb annak kijavítása. Természetesen minden hiba javítható, de utólag egy elkészült rendszert kijavítani, szétvágni, átépíteni, stb. sokkal költségesebb téma. És a fő kérdés: vajon ki viseli ennek az átépítésnek a költségeit? Tapasztalataim szerint legtöbbször a pórul járt építtető!
Szóval érdemes inkább megelőzni a bajt, mint utólag költséges és sokszor kompromisszumos megoldásokat keresni!